Ma reggel kissé elaludtam, valahogy a tegnapi próba nagyon kimerítő volt. Későn kerültem ágyba, ránéztem Oliviára, s már aludtam is. Végül nagy nehezen feltápaszkodtam, egy szál trikóba és melegítőnadrágban lépdeltem át Olivia szobájába, hogy keltsem, el ne késsen. De ekkor ledöbbentem. Nem volt a szobájában. Beljebb mentem, hogy bekopogjak a fürdőbe, nem volt válasz. Kinyitottam, de ő nem volt ott. Egyszer csak egy hideg fuvallat futott keresztül a fejemen át a gerincemen. Egyszerűen csak egyre tudtam gondolni. Elrabolták! Gyorsan robogtam lefelé a lépcsőn, mindenhová benéztem, sehol nem volt. Lihegve és térdemre támaszkodva álltam meg a bejárati ajtó előtt. Ekkor az ajtó nyílni kezdett, egy kisebb lábat tekintettem meg, erre felkaptam a fejem. S ő volt az, Olivia. Odasiettem hozzá és erősen átkaroltam. -Nagyon megijesztettél!- mondtam halkan és nyomtam egy csókot a homlokára. Ő csak visszamosolygott, s egy zacskót mutatott. -menjünk reggelizni- indult meg a konyha irányába. Nem ellenkeztem, csak követtem. Friss diós lepényt hozott a helyi pékségből. Elfogyasztottuk a reggelit, majd intettem neki, hogy siessen a táskájáért, mert elkésik. Gyorsan felszalad, s már az ajtóban is volt. Beültünk a gépjárműbe, és ráléptem a gázpedálra.
*Olivia szemszöge*
Bepakoltam gyorsan a csomagtartóba majd beültem, s már indultunk is. Mig mentünk bámultam ki az ablakon, de igazából nem bámészkodtam. Azon gondolkoztam apa mit gondolhatott, hova lettem, s hogy miért nem szólt meg, hogy egyedül mentem a pékségbe. Bár meglátva.. Az eladó sem igen lepődött meg. Pedig még sosem látott ott egyedül.
Végül hamar a sulihoz értünk, én pedig kiszáltam, közben apa kiszedte a táskámat, s segített felvenni. Adott egy puszit, én is neki, s már rohantam is be az osztályba.
*Ash szemszöge*
Megvártam míg Olivia beér aztán elhajtottam. Egész idő alatt azon kattogott az agyam, hogy miért nem keltett fel, miért ment egyedül a pékségbe. Hiszen még nem olyan nagy lány, elvárható, hogy aggódjak érte.
Félúton egy ismerős hang zökkentett ki gondolat menetemből, mely a nevemet hangoztatta. Hirtelen a fékre léptem, majd kiszálva néztem hátra, Jinxx volt az. Odasétáltam hozzá, és kezet ráztunk, ahogy az bandatagok között illendő. -na mi a helyzet?- tettem fel a kérdést izgatottan. A válasza csak annyi volt, hogy még két próba, s koncert. Mondhatom nem nyugtatott meg. Elköszöntünk egymástól és visszaszálltam a gépjárműbe. De nem haza hajtottam, hanem inkább Andy házához, tudni szerettem volna, hogy az pontos-e amit Jinxxtől hallottam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése